>Pistike önéletrajza
>Nevem: Pistike.
>Családfám nincs, ha lenne, akkor kapanyelet csinálnék belőle valószínűleg.
>1985-ben születtem Bivalybasznád-Alsón.
>A déli harangszó általában fél egykor ér el hozzánk, és a sárgabusz is háromszor tankol, mire hazavisz. Egyszóval, nem vagyok paraszt, de azért elég messze lakom a bekötőúttól. Még a T- mobile se fed le, ha térerőt akarunk, fel kell mászni a villanypózna tetejére.
>Anyakönyvi kivonat helyett egyből őstermelői igazolványt kaptam.
>Már kicsi koromtól volt gyerekszobám, igaz tehén volt a radiátor, és ló nézett ki az ablakon, na meg patkány volt a matchboxom is. Aztán járni is megtanultam, az üstház volt a járókám.
>Emlékszem, amikor megkaptam az első LEGO-mat. Disznóólat építettem belőle. A kézügyességem megmaradt, a traktort még ma is emlékezetből össze tudom rakni.
>Aztán oviba kerültem. Itt megnyugtattak, hogy nem vagyok paraszt, hanem agrár csemete.
>Hát ide négy évig jártam. Az első évben disznóvágás volt a jelem, a másodikban gumicsizma, aztán szalonna, végül töpörtyű. Kedvenc elfoglaltságom az volt, hogy kapáltam a homokozót.
>Apámék vödörben hordták be az áramot, hogy nyugodtan játszhassak disznóölést a PLAYSTATION- ön. Ami azt illeti, elég messze lakunk a civilizációtól, még a vízvezeték is meggondolja magát félúton és visszafordul. Fut is utánam a pottyantósvécé! Utána már bilit vettünk, de egyszer felbuktam benne éjjel, mert nem találtam a gyertyát.
>Egyszer meg eltévedtem, de hazataláltam, mert odafele menet elszórtam egy lapát szőrös töpörtyűt.
>Hát aztán iskolába kerültem. Apám mindig a traktorral jött értem. Volt egy Trabantunk is, annak bicskával szoktam kinyitni az ajtaját.
>Az iskola nem ment valami jól, nekem a százas szög is egy integrált áramkör...
>Akkor má nagyon szerettem a fődet. Nem vagyok paraszt, de azért futott utánam a krumpliföld, szórtam a vetőmagot, mert nyomta a zsebemet, meg a krumpli is kicsírázott a kezemben. A számból pajtaszag áradt.
>De azért menő voltam. A hátamra szántóföld volt tetoválva, a karomra gabonakörök, a hónom alá meg kapanyél, de az a számból is kilógott.
>Ha megszólalok, azt szokják hinni az emberek, hogy egy tehén bőgött. Ha kinyitom a számat, integet belőle a TSZ- elnök, ha meg előre dőlök, a föld kipotyog a számból. De én szeretem az agrár tevékenységet. Ha a Göncölszekér lejjebb lenne, én azt is megraknám trágyával.
>Múltkor úgy volt, hogy jön a miniszterelnök a faluba. Gondoltuk, meghíjuk kapálni, De aztán nem jött el.
>Később nagyobb lettem, fel kellett engem világosítani. Apám az emberi szaporodást egy birkán magyarázta el. A szüzességemet is elveszítettem, méghozzá a disznyónkkal. De azóta már szakítottunk.
>Aztán jött a szóbeli érettségi, ahová gumicsizmában mentem. Az övem kolbászból volt.
>Szórakozni is jártam én sokat. A diszkóba traktorral mentem. Nem volt az égő, csak az, hogy az ekét meg elfelejtettem lekapcsolni. A traktorkulcs mindig kilógott a zsebemből, a munkaegység meg a számból.
>A diszkóba megismertem egy jányt. Elhívtam moziba, ahol ő kólát ivott hagymakarikával, én meg kannásbort. Én kólából amúgy csak a cocát szeretem, mer az disznóízű.
>De ez a lány elég művelt volt, ezért elhatároztam én is művelődni fogok, el is mentem egy kapanyélkiállításra.
>Valami előkelőbb sportot is kellett választani, ezért fogtuk a kapát, és elmentünk golfozni.
>Olyan menő voltam, hogy még a hajamat is zseléztem, kocsonyával.
>Aztán megnősültem, berendeztük a házat. Az asszony franciaágyat akart, de én nem beszélek idegen nyelvet, ezé egy szénakazal került a hálószobába.
>Vettünk mindent. Most csak hazamegyek, az ostorral bekapcsolom a plazmatévét, oszt nézem rajta a Falu TV adását. Azé régen nem volt ilyen.
>Meg mobilom is van. Igaz, hogy tölgyfából van faragva, de van már rajta disznóólas háttérkép meg szalonnás logo. Van má számétógép is, a CD- meghajtót bicskával szoktam kinyitni.
>Van egy géppuskám is, múltkor félóráig lövöldöztem vele egy repülőre, mer aszittem vadliba. De nem az volt.
>Pedig megettük vóna. Szeretek én enni, annak idején anyám mindig vasvillával szolgálta fel a lecsót, a születésnapomra meg szalonnás tortát sütött. A vattacukrot mindig kolbász köré tekerik nekem, a boltba meg sonkás rágót szokok venni. A túrórudit meg a fagyit bicskával eszem. Szeretem nagyon a kolbászos csokit is. A rántotthúst merőkanállal eszem.
>Eccer el akartunk utazni az asszonnyal. De itten az embereket a disznóólból is csak vízummal engedik ki, a szomszéd faluba meg már útlevél kell. Nagyfater egyszer volt a szomszéd faluba legénykorában, de még nyugdíjasan is az úti élményeit mesélte.
>Mi a városba mentünk.
>Én szédültem a betonon, az asszony meg aszitte rá, hogy dísznövény. Egy helyen ki volt írva hogy boksz-utca, gondoltam ott cipőt tisztítanak. Rám is fért volna, mert potyogott a trágya a gumicsizmámról. Az asszony szerint robbantani lehetne róla a tehéntrágyát! De tévedtünk.
>Aztán láttunk villamost. Én megugattam, az asszony meg azt hitte hogy törökméz és beleharapott. Végül úgy voltam vele, hogy ez biztos egy szénaboglya és elkezdtem szurkálni egy vasvillával.
>Láttunk egy embert, azt hittük hogy egy pulit húzott a fejére, de aztán kiderült hogy rasztás.
>Bementünk egy magas épületbe, de a második emeleten szédülni kezdtem. Ezért inkább betértünk egy megdonászba. Én a hamburger mellé kolbászt akartam kérni, de nem volt. Zsíros kenyeret se tudtak adni, ráadásul még hülyének is néztek. Hát lehet, hogy az apát kapának mondom, és két hold föld van a körmöm alatt, de azé hülye akkor se vagyok, legfeljebb egy kicsit vidéki!!! Najó, adtak egy dobozos sört, de én még olyat nem láttam, bicskával kellett kinyitni. Bezzeg nálunk a kocsmába rendesen kitőtik pohárba! El is határoztam, hogy az egy százalékomat a kocsmának fogom felajánlani.
>Bementünk az Ósanba is, mer az asszony leveskockát akart venni, majd főzünk belőle pálinkát. Én matyómintás bokszeralsót kerestem, de nem vót. Viszont vettünk a motorra is illatosítót, mer a traktorba már van.
>Csináltunk sok fényképet, otthon elő akartam hívni kukoricával, de nem jött elő. Viszont a disznyók előjöttek. A disznóólban tartjuk a kanárit is, moslékkal etetjük.
>A városba ojan sok vót az autó, mint a nyű, ekkor jöttem rá hogy autóversenyző leszek, indulok is a következő Dakaron a lovaskocsival.
>De aztán haza kellett menni, mert tarlóégetés volt, ami nálunk nemzeti ünnep. Ahogy mentem aztán az erdőbe tátott szájjal, a számba fialt a mókus.
>De nem csak az fialt, hanem az asszony is, a családi pótlék meg kevés, ezé jelentkeztem most Bivalybasznád- Alsó tyúktenyésztői állására.
>
>Tisztelettel: Kovács Pistike