Szeretem a fejed, mely stt, res s kopog, Szeretem a szived, mely naponta csak egyszer dobog. Szeretlek tged, mint kecske a kst, Mint marha a kiszradt vetst. Szeretem a hajad, mely hossz s nedves, Crnavkony nyakad, mely rkk retkes. Szeretem a lbad knnyfakaszt szagt, Melytl a grny is feldobja a talpt. Szeretem az orrod, mitl nem tudsz legelni, Melyet ha meghalsz, kln kell temetni. Folyik rted knnyem, mint a megradt patak, Krlek: az els fra ksd fel magad! Ha mhecske volnk mzet gyjtenk elesgl, Ha marha volnk hozzdmennk felesgl. Nevem a blyeg alatt, a blyeg a postn maradt, Cskollak szzszor, de nem most majd mskor!!!
|